3. rész Az erő párok !

 Hát sziasztok :3 ! Ez lenne a 3. rész. Elégé unalmas lett,de hát sajnos az elejét nem írhatom izgalmasabbra. Jó olvasást és köszönöm a komit Catheine-nek :*

"Emilli"
A mai nap is úgy kezdődőt mint mindegyik egy apró kivétellel ami nem más mint,hogy ma van a szülinapom! Ma lettem 16 éves. Itt lakok Londonban a nevelő szüleimmel az igazi szüleimről viszont semmit se tudok csak egy nyaklánc maradt meg tőlük ami mindig nálam van. És van egy macskám Loui.
Miután felébredtem gyorsan lefürödtem és felöltöztem hiszen ma is suli van bármennyire is nem szeretnék menni muszáj lesz. Miután feldobtam egy kis sminket amit nem szoktam,de hát egyszer vagyok 16! A hajamat leeresztve hagytam és felvettem a nyakláncom ami fürdéskor lekerült. Miután elkészültem le sétáltam a konyhába. - Jó reggelt édesem ! - köszönt anya amit én is viszonoztam. - Boldog szülinapot mondta anya és apa pont akkor érkezett le a konyhába, majd ő is felköszöntött és egy apró tasakot adtak át nekem. Óvatosan kibontottam a kapott ajándékot. Egy érdekes karkötő volt amin ugyan az a minta volt mint a nyakláncomon, ezt a témát inkább nem akart firtatni ezért inkább mosolygás közepette megköszöntem a kapott ékszert. De már búcsúzkodtam is mivel indulnom kellet. Felkaptam egy szendvicset amit a táskámba helyeztem a tárgyat pedig a vállamra. Miután kiértem gyalog vettem az utat az iskola felé mivel csak 20 percre lakom onnan. Persze van busz ami 5 perc alatt ledobna a suli előtt,de szeretek a hűvösben sétálni reggel. - Hé Emilli! - hallottam valaki mély hangját. - Ohh Szia Luke ! - köszöntem vissza. Általában reggel fél uton szoktunk találkozni mivel ő 2 utcával lejjebb lakik mint én. Egyébként imádom Luke-ot olyan kedves és aranyos meg persze helyes is, de inkább csak barátom vagyunk egy kis extrákkal, ha lehet ezt így mondani. Végig beszéltük az egész utat a suliig amit élveztem is, fel is köszöntött ami őszintén meglepet, de nagyon édes volt tőle. Majd leültünk az osztályba.
**
"Harry Styles"
- Mikor át érkeztem a másik világba éreztem,hogy el gyengülök. Egy pár perc múlva kezdtem megszokni a helyzetet és elkezdtem feltérképezni a szemem elé kerülő várost, azt hiszem így hívják az emberek ezt a helyet. Egy nagy órához hasonlító épület közelében értem földet. Azt hiszem Emili közelébe hozott az átjáró mivel érzem a jelenlétét. Nem is tétováztam, rögtön kinyitottam a magammal hozott könyvet és elkezdtem olvasni. Sok mindent megtudtam az emberi világról, nem is különbözőt annyira a mi világunktól. Itt is voltak iskolák és hasonló dolgok bár itt kétlem, hogy a gyilkolást tanulják.
Szerencsémre eszembe jutott,hogy lakik ezen a helyen egy régi vámpír aki elmondása szerint azért költözött ide mert itt "sokkal nyugalmasabb az élet" biztos igaza van,de ki akarna ilyen unalmas életet!? Nevetséges! - morogtam magamban. A könyvben megtaláltam,hogy merre is lakik így a keresésére indultam.
**
"Pár" óra alatt csak meg találtam a házát és kicsit köntörfalazva elmeséltem neki miért is jöttem ide. Na jó semmit se mondtam Ericknek Emiliről, jobb ha nem tudd semmit. Azt meséltem be neki,hogy változásra volt szükségem ezért vagyok most itt. Elmesélt néhány szabályt és megengedte,hogy ott lakjak nála, de iskolába kell járnom. Szuper! Gondolhattam volna.. De bele kellet egyeznem.
Az emberi világba 16-nak számítok úgyhogy 11.-be fogok járni. Igazából van egy kis előnyöm mivel a vámpír világban elég idősnek számítok úgyhogy sok mindent tudok. Ilyet,hogy matek persze mi is tanultunk,de mivel a vámpírok gyorsan tanulnak maximum 10 óránk lehetett ebből a tantárgyból. Erick szerint már holnap kezdhetem is az iskolát. Természetesen abba az iskolába fogok járni mint Emilli hiszen mielőtt ide jöttem volna kikerestem az iskoláját az erőmmel, kár, hogy itt már nem tudom használni. Még kikel eszelnem egy tervet,hogy cserkésszem be Emilit, bár nem lesz könnyű, de az elveimet nem adom fel az tuti!
**
"Emilli"
( aznap még az iskolában)
-Matek volt az első órám amit rühellek és hát,hogy is fogalmazzak elég rosszul állok belőle. Szerencsére hamar véget ért ez az óra is. A szünetben éppen az ajándékaimról beszélgettünk amikor egy öntelt hang megzavarta a beszélgetésünket. - Hey baby , boldog szülinapot! - Kösz, Zayn - mondtam flegmán. Azt hiszi mert ő a foci csapat kapitánya mindent megtehet és minden csajt megkaphat,de nagyon is téved! Elég szánalmas,hogy mit ne mondjak. Azonnal vissza fordultam a csajokhoz és figyelmen kívül hagytam a fiú jelenlétét. - Na Emili még egy "köszönöm puszit" se kapok - éreztem ahogy két erős kéz csavarodik a derekam köré.
- Engedj el Zayn !
- Majd ha megkaptam amit akarok !
- Arra várhatsz! - válaszoltam. Ekkor olyan furcsa érzés lett úrrá rajtam mintha ezerszer több erőm lett volna. Nem tudom elmagyarázni. Csak annyit vettem észre, hogy a karkötőm enyhén fénylik, de ezt figyelmen kivűl hagytam és lerántottam Zayn szorító kezeit magamról, még én sem tudom,hogy voltam erre képes hiszen olyan erősen tartott a karjaiban. De nem igazán érdekelt örültem, hogy megszabadultam tőle. Ő csak bámult rám gondolom nem értette ő sem, hogy hogyan tudtam megcsinálni az előző dolgot.
Többet hozzám ne merj nyúlni! - mondtam Zaynnek, aki csak perverzen mosolygott. Ekkor lépet be az osztály főnök a terembe , és mindenki elfoglalta a helyét.
"Harry"
- Éppen pakoltam őssze a dolgaimat a holnapi óráimra amikor elkezdet fényleni a nyakláncom. Nem értem miért, ilyen még sose történt. Ezért úgy döntöttem utána nézek a könyvben. - Meg is van ! - szólaltam fel mikor megtaláltam.
- Mi van meg Harry ? - kérdezte 'Rick (Erick)  - Semmi semmi öööh a matek könyvem - feleltem gyorsan. Ő csak bólintott és be ment a konyhába. Azt írja a könyv:
" Az erő pároknak van egy azonos jelű anyajegyük vagy ékszerük esetleg sérülésük amit születésükkor kapnak meg. Ha valamelyik erő pár egyik tagja használja az erejét akkor az azonos kapott jelük jelezni fog. Például a seb kicsit megfájdul , az ékszer meg csillan az anyajegy lüktet."
Így már mindent értek. Szóval Emili tudja használni az erejét ez érdekes. - gondoltam magamban.
"Emilli"
Az osztály főnök bejelentette,hogy tanári tovább képzés miatt elmarad a többi óránk. Amire mindenki 'éljenezni kezdet'. Úgy éreztem ez az én szülinapi ajándékom az Iskolától.....